A babzsák fotelemben ülve fellapozom az újságot, meglátom egy olyan 20 év körüli srác fényképét. Keresi a rendőrség, az írás alapján megölt egy embert, most pedig szökésben van.
Hitetlenkedve teszem félre a papírt, majd felállok és kimegyek az ajtón. A nővérem épp most jött meg a munkájából. Ikrekként sokan megcserélnek minket, de már megszoktuk. Örömmel ölelném meg, köszönnék neki, de mikor meglátom lesokkoltan állok meg a lépcső alján.
Amy-t mintha kicserélték volna. Csapzott, a sminkje el van kenődve, a ruhája el van szakadva.
-Mi történt? - megyek hozzá közelebb, kezemmel megsimítom vállát. Nem úgy reagál, ahogyan várom.
Szemében a düh csillog, de mintha a félelem is ott leselkedne. -Mi történt? -ismétlem önmagam, most viszont határozottabban. A testvérem hallgat, nem szól semmit, csak megfordul és felviharzik a szobájába.
Soha nem viselkedett még így velem. Kíváncsi természetű lány vagyok, ezért utána megyek.
Mikor felérek a szobája ajtajához, kopogok rajta kettőt, majd lenyomom a kilincset. Nem nyílik, bezárta.
-Amy nyisd ki. - dörömbölök az ajtón. Nem értem mi baja van a nővéremnek. - Amy azonnal nyisd ki ezt a rohadt ajtót, vagy betöröm. Tudod, hogy jó vagyok karatéból. - próbálkozok, de semmire sem megyek vele. Csend van, semmit sem hallok. Türelmetlenül kopogok még egyet rajta, mire válaszul csak egy Tűnj el!-t hallok.
A nővérem tudja, hogy úgysem megyek el addig, míg be nem jutok és el nem mondja mégis miért viselkedett így. A pótkulcsok. Jut eszembe, hogy minden szobához van kulcs. Azonnal elindulok, szinte leszáguldok a lépcső fokain, majd megállok a szekrény előtt ahol a kulcsok vannak. Kiveszem onnan, azonnal vissza rohanok.
Belehelyezem a zárba, elfordítom és már nyitva is van. Ledermedek a látványtól ami fogad, elkerekedett szemekkel nézem a nővérem vérben úszó kezeit.
-Úristen. - tör ki belőlem, a sírás határán állok, oda sietek és leülök mellé. - Mégis mit műveltél? - nyúlok gyorsan kötszerekért a fiókjába, a kezéért nyúlok, bekötözöm mielőtt elvérzik. - Miért csináltad ezt? Amy szólalj már meg! - rázom meg vállánál. Sokkos állapotban van, a penge kiesik kezéből, halkan ér földet.
-Te ezt nem értheted! Soha nem volt semmi gondod, érted? Soha! - ordítja. Szemei könnyben úsznak, hamarosan utat is törnek maguknak. Fekete sminkje könnyekben folyik le az arcán. értetlenül ülök mellette, és nézem őt. - Nem tudod, hogy fél órával ezelőtt mit éltem át, mert te tökéletes vagy! Neked nem kell dolgoznod a megélhetésért, mert a szüleink eltartanak. Bezzeg engem kitagadtak, mert elkövettem egy hatalmas hibát, és ezért is gyűlölöm őket. Ketten maradtunk ebben a hatalmas házban, de semmi értelme ennek az egésznek. Alex..- töröl le idegesen egy könnycseppet - most jobb ha elmész. - halkul el, nem szól többet. Nem tudok mit szólni, csak ülök, bámulok magam elé.
-Ez nem igaz. A szüleink szeretnek téged. - ülök hozzá közelebb, próbálom átölelni, de elhúzódik.
-Én egy prostituált vagyok. Rám aztán büszkék lehetnek. - süti le szemeit. Látom rajta, hogy valamit titkol, el szeretné mondani, de nem meri. Rákérdezek. - Van valami amit el szeretnél mondani? Én szeretlek téged, te fontos vagy számomra és soha nem hagynálak magadra. Amy megbízhatsz bennem.
-Hát jó. - állt fel hirtelen. Az ablakhoz sétált, majd elhúzta a függönyt. -Ha egy gyilkos lennék mit mondanál? Akkor is ilyen megértő és kedves lennél velem? Vagy megvetnél mint anyám?
Ezt meg mire érti? Miért mond nekem ilyen hülyeségeket?
Remélem nem csinált semmit. Amy-nek voltak problémái a múltban, drogfüggőség, öngyilkossági kísérletek.
Csak abban reménykedem, hogy ezt csak úgy mondta, és nem csinált semmit sem.
-Nem. - állok fel én is. - Tudom, hogy független nő vagy, és okos. Nem tennél ilyet.
mondatom után előveszi a táskájából a telefonját. Nem tudom miért, de keresgélni kezd benne, majd felém mutatja a képernyőt. Sokkot kapok, mintha darabokra törtek volna. Ezt nem hiszem el! Nem.. ez képtelenség.
Soha nem viselkedett még így velem. Kíváncsi természetű lány vagyok, ezért utána megyek.
Mikor felérek a szobája ajtajához, kopogok rajta kettőt, majd lenyomom a kilincset. Nem nyílik, bezárta.
-Amy nyisd ki. - dörömbölök az ajtón. Nem értem mi baja van a nővéremnek. - Amy azonnal nyisd ki ezt a rohadt ajtót, vagy betöröm. Tudod, hogy jó vagyok karatéból. - próbálkozok, de semmire sem megyek vele. Csend van, semmit sem hallok. Türelmetlenül kopogok még egyet rajta, mire válaszul csak egy Tűnj el!-t hallok.
A nővérem tudja, hogy úgysem megyek el addig, míg be nem jutok és el nem mondja mégis miért viselkedett így. A pótkulcsok. Jut eszembe, hogy minden szobához van kulcs. Azonnal elindulok, szinte leszáguldok a lépcső fokain, majd megállok a szekrény előtt ahol a kulcsok vannak. Kiveszem onnan, azonnal vissza rohanok.
Belehelyezem a zárba, elfordítom és már nyitva is van. Ledermedek a látványtól ami fogad, elkerekedett szemekkel nézem a nővérem vérben úszó kezeit.
-Úristen. - tör ki belőlem, a sírás határán állok, oda sietek és leülök mellé. - Mégis mit műveltél? - nyúlok gyorsan kötszerekért a fiókjába, a kezéért nyúlok, bekötözöm mielőtt elvérzik. - Miért csináltad ezt? Amy szólalj már meg! - rázom meg vállánál. Sokkos állapotban van, a penge kiesik kezéből, halkan ér földet.
-Te ezt nem értheted! Soha nem volt semmi gondod, érted? Soha! - ordítja. Szemei könnyben úsznak, hamarosan utat is törnek maguknak. Fekete sminkje könnyekben folyik le az arcán. értetlenül ülök mellette, és nézem őt. - Nem tudod, hogy fél órával ezelőtt mit éltem át, mert te tökéletes vagy! Neked nem kell dolgoznod a megélhetésért, mert a szüleink eltartanak. Bezzeg engem kitagadtak, mert elkövettem egy hatalmas hibát, és ezért is gyűlölöm őket. Ketten maradtunk ebben a hatalmas házban, de semmi értelme ennek az egésznek. Alex..- töröl le idegesen egy könnycseppet - most jobb ha elmész. - halkul el, nem szól többet. Nem tudok mit szólni, csak ülök, bámulok magam elé.
-Ez nem igaz. A szüleink szeretnek téged. - ülök hozzá közelebb, próbálom átölelni, de elhúzódik.
-Én egy prostituált vagyok. Rám aztán büszkék lehetnek. - süti le szemeit. Látom rajta, hogy valamit titkol, el szeretné mondani, de nem meri. Rákérdezek. - Van valami amit el szeretnél mondani? Én szeretlek téged, te fontos vagy számomra és soha nem hagynálak magadra. Amy megbízhatsz bennem.
-Hát jó. - állt fel hirtelen. Az ablakhoz sétált, majd elhúzta a függönyt. -Ha egy gyilkos lennék mit mondanál? Akkor is ilyen megértő és kedves lennél velem? Vagy megvetnél mint anyám?
Ezt meg mire érti? Miért mond nekem ilyen hülyeségeket?
Remélem nem csinált semmit. Amy-nek voltak problémái a múltban, drogfüggőség, öngyilkossági kísérletek.
Csak abban reménykedem, hogy ezt csak úgy mondta, és nem csinált semmit sem.
-Nem. - állok fel én is. - Tudom, hogy független nő vagy, és okos. Nem tennél ilyet.
mondatom után előveszi a táskájából a telefonját. Nem tudom miért, de keresgélni kezd benne, majd felém mutatja a képernyőt. Sokkot kapok, mintha darabokra törtek volna. Ezt nem hiszem el! Nem.. ez képtelenség.
juj de jó!! Hamar akarok kövi részt! Már most tetszik a történet kíváncsi vagyok a folytatására :))
VálaszTörlésNa ez elég érdekes már az elején is.:3 *-* Kíváncsi vagyok a folytatásra:)) Remélem hamar hozol részt.:) <33
VálaszTörlésNagyon tetszik;) varom a kovi reszt :)))^-^
VálaszTörlésjo lett gyorsan kovit. kivancsi vagyok a folytatasra.
VálaszTörlésNagyon tetsziik, pedig még csak a 2.résznél jársz :) siess a kövivel
VálaszTörlés