04.rész - Incselkedés

Drága olvasóim! Nagyon örülök, az előző részhez érkezett kommenteknek, sokat jelentenek nekem. Még nem válaszoltam rájuk, de amint tudok válaszolok. Most viszont itt az új rész, ami végre időben érkezett. Azt, hogy a következő is jövő hétvégén lesz, azt nem ígérem, de lehetséges. Még én magam sem tudom sajnos, hisz itt a szóbeli, amire tanulnom kéne, csak az a baj, hogy semmi kedvem. De nem fecsegek, és húzom az időt. Jöjjön hát a negyedik rész. Jó olvasást.
Emily
-------------------------------------------------------------------------------------------------------
- Megérkeztünk. - ébreszt fel gondolataimból az engem ide hozó őr. Lehet, hogy csak a munkája miatt ilyen, és legbelül egy kedves fiú. Legalábbis szerintem elég fiatal ahhoz, hogy ennyire komor, és bunkó legyen.
Nehézkesen szállok ki az autóból, többször is visszaesem az ülésre az egyensúly hiány miatt. Nem könnyű ám összebilincselt kezekkel mozogni, főleg nem felállni.
Unottan fogja meg karomat a fiú, és segít ki engem a kocsiból.
- Miért vagy ennyire bunkó? - teszem fel neki a kérdésem, amire kis idő után kapok választ.
- Miért vagy egy bűnöző fiatal létedre? És azért vagyok bunkó, mert segítettem neked?
Szemem összehúzom, szúrósan nézünk farkas szemet egymással. Egyikünk sem számított a másik kérdésére, ami valljuk be, az övé kicsit durva volt és nem esett jól. Nagyon nem.
Kis idő után megtöröm a szem kontaktust, és még felteszem neki az utolsó kérdésem a mai nap.
- Hogy hívják a kevésbé kedves kísérőmet? - kérdezem, közben keresgélni kezdem rajta névjegy kártyát, de nem találom sehol sem. Pedig azt hittem, az ilyeneken szokott lenni valami kártya amin a nevük van.
- Miért kéne válaszolnom? - húzza el száját kacér mosolyra. Incselkedik velem? - Zayn vagyok. De ne hidd, hogy jóban leszünk, csak azért, mert én leszek az, aki felügyel titeket. -  rázza meg fejét, majd elindul, engem pedig a bilincsen Keresztül húzni kezd.
Minket? Mégis milyen bűnöző, agresszív nőkkel fogok én egy helyre kerülni? Láttam filmekben, hogy nem túl kedvesek az ilyen emberek. Sosem ítéltem el senkit sem, nem az a típus vagyok. Mindig is másnak akartam jót, mindig is meg akartam felelni mások elvárásainak. De innentől más lesz  a helyzet. Ha elítélnek engem, és börtönbe zárnak, akkor nem tehetek mást, csak megvédeni magam.
Zayn-nel bemegyünk a női börtönbe. Rideg, piszkos, és visszataszító hely. Beérve hamarosan megpillantom a cellákat, ahol mindenféle nő van. Fiatal, középkorú, és még idősebbek is vannak.
Hallom, ahogy összesúgnak, és hogy nem kis falat leszek számukra. Ez ijesztő, de nem félek. Csak is a remény él bennem. Reménykedem, hogy találnak bizonyítékot, és hinni fognak majd nekem. Elhiszik, hogy ártatlan vagyok.
Tekintetem végigvezetem a bezárt nőkön, és szem ügyre veszem, milyen körülmények is vannak itt.
Nem  a legjobb. Az ágyak többnyire emeletesek, egy zárkában három hely van.
Valószínű én sem egyedül leszek.
- Itt is lennénk. Ez a te zárkád Alex. - áll meg, és mutat a kicsit jobb állapotban lévő helyiségre. Előveszi a kulcsokat a zsebéből, és kinyitja előttem a rácsos ajtót, s leveszi rólam a bilincset.
Megdörzsölöm a csuklóm, eléggé elnyomta a fém, és még ki is kezdte. Felszisszenek az égető érzésre, és amint meglátom a kibuggyanó vért émelyegni kezdek. Sosem bírtam a vér látványát, ezután sem fogom.
- Itt egy zsebkendő. - nyújtja felém Zayn a papírt, majd betessékel, és rám zárja a rácsokat.
A zsebkendőt a kisebb sebre helyezem, kifújom a levegőt és leülök a legalsó ágyra. Felettem és afelett is van még egy. Körülnézek kicsit, ez nincs annyira rossz állapotban mint a többi cella. Például a velünk szemben lévő nagyon tönkre van. Rendetlenség és kosz látható mindenhol.
- Oh. - jön vissza Zayn, és kinyitja a rácsokat megint. Kérdőn nézek rá, ezért belekezd. - Valamit elfelejtettem. Át kell öltöznöd. Gyere.
Szótlanul állok fel, kicsit örülök, amiért megszabadulhatok ettől az utca lányos ruhától. Én is annak tűnök benne, gondolom a többi rab ezért is nézett ki magának már most.
Már megint rám akarja tenni a fémet, de most nem fogom hagyni.
- Tudok járni egyedül is. Nem kell rám az a hülyeség. - Zayn elfordítja fejét, szája sarkát kezdi harapdálni.
Újra próbálkozik, de elhúzom a kezem, és elmosolyodom.
- Ne incselkedj. - hangján hallani, hogy kezd ideges lenni. Próbálok úgy nézni rá, mint egy kiskutya, abban bízva, hátha megenyhül, és nem rakja rám. - Jó. Legyen. De ha miattad rúgnak ki, megkereslek, és azt megbánod. - mutatóujjával rám mutat, majd ő is elneveti magát. - Mennyünk.
Elindul, én pedig követem őt. Pár perc sétálás után megérkezünk egy szobához. Kinyitja az ajtót, majd belépünk rajta.  Üres. Semmi sincs itt, csak egy teljes alakos tükör.  Belenézek, szem ügyre veszem magamat. Rémes. Egyszerűen borzalmas. A szemeim már nem annyira vannak bedagadva, és már nem is pirosak. Viszont a sminkem az rendesen el van kenődve még úgy is, hogy megpróbáltam azt letörölni.
A ruháról nem is beszélve, és arról, ahogyan áll nekem.
Idő közben észre sem vettem, hogy Zayn elment, és behozta azt amit viselnem kell. Felém nyújtja, amit át is veszek tőle egy halk köszönöm kíséretében.
Várom, hogy kimenjen, de nem mozdul. Felé fordulok, kérdőn nézek rá, kezemet kitárom, válaszra várva.
- Egy pillanatra sem hagyhatlak magadra. - mosolyodik el kajánul, már megint megkezdi az incselkedést.
Hát jó. Ha ezt akarja akkor legyen. Megfordulok, elkezdem lehúzni a fekete mini ruha cipzárját, majd mikor teljesen lehúztam, leesik rólam a földre. Így egy fehérneműben állok a tükör előtt. Néha odapillantok a fiú felé, látom rajta, hogy zavarban van. Próbálja nem mutatni, de nagyon rosszul színészkedik. Fejét elfordítva áll, türelmetlenkedve szólal meg.
- Sietnél? Kérlek. Nincs időm erre.
Legszívesebben elnevetném magam látva azt, hogy zavarba hoztam pusztán azzal, hogy levettem egy ruhát.
Felveszem a szürke inget, és a szürke nadrágot. Elég nagy rám, jobban hasonlít egy pizsamához, mint egy rab ruhához. Miután rendbe szedem magam, értem ezt azon, hogy összefogom a hajam egy haj gumival, valamit a ruhámat egy kicsit nőiesebbé teszem, késznek nyilvánítom magam.
Zayn egy amolyan végre sóhajtással újra kinyitja az ajtót, amit azonnal vissza is zár, amint kilépünk rajta.
Visszamegyünk a cellámhoz, de amit visszaérünk meglátok két másik nőt. Szóval ők lesznek a társaim.
Velem egyidős az egyik, a másik pedig a harmincas éveiben járhat. Normálisnak látszanak, de kitudja. A külső mindent takar.
Csendben lépek be közéjük, majd leülök, és Zayn felé fordulok, aki halványan rám mosolyog. Ez amolyan nyugtató mosoly lenne? Vagy csak mert idegesíteni akar?  A kulcsokat zsebre rakja, és elmegy, engem egyedül hagyva két idegennel összezárva. Egyik sem törődik velem, egymással beszélgetnek, de az egyik felém fordul. Rám mosolyog, száját szólásra nyitja, de a másik megelőzi.
- Hogy hívnak? - kérdezi a velem egyidős, lágy, lányos hangján. Egyáltalán nem tűnik bűnözőnek, ellenben a másikkal. Karján tetoválások vannak, többek között halálfejek, és egy arc, valamint két dátum.
- Alex vagyok. - mondom halkan.
- Én Rita vagyok, ő pedig itt Jade. - mutat a mellette ülő tetkós nőre. - És miért vagy itt? - már mondanám a bajomat, hogy miért vagyok itt, de engem is megelőz. - Engem azért csuktak le, mert rossz bandába keveredtem. Egy évet kaptam bolti betörés miatt. Három hónapja vagyok itt.
Bólintok, halványan elmosolyodom azon, hogy nem bírja befogni a száját, és egy folytában beszél.
- Ne törődj vele. Folyton csak dumál. - rázza meg fejét Jade, majd kicsit fejbe vágja Ritát, amitől a lány játékosan nekiugrik. - De most mesélj magadról. Miért vagy itt?
- Hosszú. De elmondom. Igazából csak annyi, hogy van egy iker testvérem, aki megölt egy embert, és mindent rám kent. De senki sem hisz nekem. - hajtom le a fejemet, a földet vizsgálgatom.
- Az nem jó. - mondja Rita, és átül mellém, majd átölel. Nem ismerem a lányt, de jól esik az ölelése. - Most pedig mesélj Zayn-ről. Ez az egyik legnormálisabb őr mind közül, és ami a legjobb fiatal. - bök meg könyökével. - Láttam ám, hogy hogyan néztek egymásra. És mikor megérkeztél ide, figyeltelek téged, és azt is, hogy hogyan viselkedik veled ez a srác. Tetszel neki. És azt is megfigyeltem, hogy amikor öltöztél, mennyire zavarban volt, és te is. - kérdőn nézek rá, honnan tudja ő ezeket?
- Ezt meg honnan veszed?
- Tudod... - kuncogni kezd -.. soványnak lenni nagyon jó. Átférek a rácsokon, így oda megyek ahová csak akarok. De erről pszt. - mutatóujját szájához emeli, én pedig Jade-re nézek aki csak a fejét rázza a lány bolondságain.
Talán igaza van. Tényleg zavarban voltunk mind a ketten. De nem. ez nem jelent semmit. Zayn egy börtön őr, én pedig egy rab lettem. Csak egy vagyok a sok közül, ahogy ezt ő is mondta.